Halkezelés
Halkezelő szereink segítséget nyújtanak a betegségek megelőzésében az immunrendszer támogatásban, és az esetlegesen kialakult betegségek kezelésében is.
Mi a teendő a beteg halak kezelése után?
Nagyon fontos a betegségek kezelése után az immunrendszer támogatása és a megfelelő vitaminos étkeztetés. Tájékozódjon termékeink között vagy telefonon vegye fel a kapcsolatot velünk. A lehető legrövidebb időn belül segítünk Önnek, hogy kedvence mielőbb meggyógyuljon és ismét kiváló egészségnek örvendjen.
Tavunk sózása
A közönséges konyhasót (NaCl) sokan csodaszerként tartják számon.
Ez talán túlzás, de a só valóban hasznos szerepet játszhat. A halak belső folyadékrendszerükben magasabb sótartalmat igyekeznek fenntartani, mint a tó vizéé. A víz ezért ozmózis útján a halak szöveteibe igyekszik, hogy kiegyenlítse a sószintet. Ezt az extra vízmennyiséget a vesék dolgozzák fel. Bár a só magasabb koncentrációban lassíthatja egyes baktériumszaporodást okozó betegségek kifejlődését, a leginkább elfogadott elméletek szerint a vízbe kevert só fő haszna az ozmotikus nyomás csökkentése, mely csökkenti a halaknak az ozmózissal bejutófölösleges víz feldolgozásához szükséges energiaigényét. A felszabaduló energia máshol hasznosulhat a hal immunrendszerében. A só jelenléte ellensúlyozza a nitrit mérgező hatását is, valamint hidegebb vidékeken a víz fagyáspontjának csökkentésére is használják.
A sókoncentráció növekedése növénykárosodást okozhat,
különösen az úszónövények
(vízijácint, kagylótutaj) érzékenyek rá.
Mivel az algák is növények, a só csekély mértékben ezek szaporodását is gátolhatja. A vízben oldott só mennyiségét nevezzük sótartalomnak és százalékban, ezredrészben (ppt), vagy millomod részben (ppm) mérjük (10 ppt = 1% = 10000 ppm). Gyakori a só tömegének meghatározása a víz tömegéhez képest is. A koi pontyok belső sótartalma 9 ppt körül van (az emberé is hasonló). A tengervíz sótartalma 35-70 ppt, földrajzi helytől függően. Ha a koikat sómentes desztillált vízbe tennénk, az ozmotikus nyomás olyan nagy lenne, hogy egy részük képtelen lenne a felesleges víz feldolgozására. Másrészről, ha a tó sótartalma elérni a hal belső sótartalmát, az ozmotikus folyamat leállhat, vagy akár meg is fordulhat, a hal kiszáradását okozva. A sótartalom elfogadható szintje 0-5 ppt. Általában jó ötlet 1.2- 2.4 kg sót adni minden 1.000 liter vízhez tavasszal és ősszel. Ez viszonylag konzervatív mennyiség, de hacsak nincs lehetőségünk a sótartalom pontos mérésére, kerüljük a nagyobb koncentrációkat.
Amennyiben a tóban nitritet mérünk, 2.4 kg sótartalom minden 1.000 liter vízre elegendő a toxicitás csökkentésére. Ne felejtsük, hogy a kezdeti adagolás után a pótlás csak a víz kicserélt részére számolandó (nem a teljes tóra és az elpárolgott víz pótlását is figyelmen kívül kell hagynunk.) 5 ppt-nél nagyobb sótartalomnak soha ne tegyük ki halainkat (kivétel ez alól a szigorúan ellenőrzött környezetben lefolytatott rövid távú 25 ppt-s sófürdők, melyeket a gyakorlott haltartók gyógykezelésre használnak). A sótartalmat só hozzáadásával növelhetjük és vízcserével csökkenthetjük. Lehetőleg a biokonverter kifolyásánál tegyük bele fokozatosan, vagy oldjuk fel egy vödör tóvízben és a széleken egyenletesen elosztva adagoljuk, mert a sóval való közvetlen érintkezés, égési sebeket okoz a halakon. Ne használjunk jódozott vagy tapadásgátló adalékkal ellátott sót.
A sóteszt nem kötelező, de ha 4 ppt feletti szintet akarunk állandóan fenntartani, akkor célszerű beszerezni egyet. Elektronikus és kémiai változatok is léteznek, a javasolt mérési tartomány 0-5 ppt.
Só fürdő
A sót lehet használni enyhébb lefolyású megbetegedések pl. egyes gombák, anyagcsere betegségek, paraziták, nyálka sérülések esetén, de amíg nem tudjuk a pontos diagnózist, addig ne próbálkozzunk semmiféle kezeléssel, mert többet árthatunk, mint használunk. A pontos diagnózis felállításában kérjen állatorvosi segítséget, mert egy félrekezelt hal megfertőzheti az állomány többi részét is. Ha nem áll rendelkezésünkre jódmentes só, akkor holt tengeri sót használjunk, mert nagyon gazdag ásványi anyagokban.
A sózásra 2 kezelő káddal (műanyag ládával) készüljünk fel, amit tó vízzel töltünk a hőmérséklet-egyezés miatt, de csak olyan mennyiségben, hogy a halat ellepje. Az 1-es számú kádba helyezzük az oldott sót, a sima tó vízzel töltött 2-es kádban végezzük majd az átöblítést.
Gombás fertőzések esetén 150-200 gramm só 10 liter vízben 15 és 30 perc között folyamatos megfigyelés alatt tartjuk a halat és a legkisebb aggasztó jelre, (oldalára dől) azonnal tegyük át a 2-es – só mentes kádba. Azonos korú és méretű halak eltérően reagálnak a sós fürdőre. A 2-es kádban a halat előre-hátra finoman mozgassuk enyhén húzva-tolva így öblítve át a kopoltyúkat. A só fürdő eredményeképpen nem csak megszabadulhatunk a gombáktól és a parazitáktól, de fokozott váladék képződés jön létre ami növeli az ismételt fertőzésekkel szembeni védekező képességet.
Tavasszal, amikor a hal nem eszik, esetleg letargikus, akkor csodákat lehet elérni egy só fürdővel. A sós vizet az elhalt parazitákkal soha ne öntsük vissza a tóba! A só antibakteriális hatású és segít megelőzni a fertőzéseket.
További ajánlott oldalak:
szaktanácsadás – hogyan vásároljunk –
körülnézek a termékek között – halbetegségek képekkel
