Tokhal tartása

Tokhal a nagyobb méretű kerti tavak ékessége

 

Egy tokhal különleges érdekessége lehet tavának, mint a koi vagy az aranyhal. Ő is megtanul kézből enni. Feltétlenül figyeljünk a megfelelő táplálására, megfelelő a számára gyártott süllyedő táp.

Koi Mánia

P1100698Kisméretű kerti tavakba nem javasolt, minimum 15-20 köbméteres tómérettől szabad tokhalat telepítenünk. Legalább 120–150 centi mély és a szokottnál jobban áramoltatott tavakban sikerrel tartható. Probléma nélkül telel, de lék tartására szükség van a megfelelő vízminőség érdekében.

Fenéklakó halként gerincesekkel és halakkal táplálkoznak, de kerti tavi tartás esetén süllyedő tápra átszoktathatóak. Nálunk a Koi Mániánal táppal nevelt egyedek kaphatóak.

Általában nagytestűek és a többi halfajhoz viszonyítva lényegesen hosszabb az életkilátásuk. A tokfélék későn, 6 – 25 éves koruk között válnak ivaréretté és emiatt válnak kiemelten veszélyeztetetté, hiszen a legtöbb esetben kifogják őket, mielőtt ívhatnának.

Alsó állású szája közepes méretű és alsó ajka középben megszakított, míg felső ajka pedig enyhén csúcsos. Hosszú és sima bajuszszálai hátrasimítva elérik a felső ajkat, megkülönböztetve ezzel a többi tokfajtól.

Színe háttájékon barnás fekete, vagy barnásszürke, hasa fehéres, míg oldala a hátához hasonló, de enyhébb színezetű.

A tokhal az egyik legősibb halfaj

P1100701Kialakulásuk egészen a dinoszauruszokig, azaz közel 200 millió évvel ezelőttre vezethető vissza. Eredeti élőhelye Oroszország, Kazahsztán, Mongólia és Kína, de több más országba is telepítették és tenyésztik sikeresen. Élőhelyük ma jellemzően a szubtrópusi tengerek Észak-Amerikában, Kelet-Európában és Ázsiában. A tokfélék javarészt egész életüket édesvízben töltik, habár egyes fajaik vándorformák, mint a lazacok, de ezek is a folyókba vándorolnak ívni.

A húsuk és az ikrájából készített értékes kaviár miatt gazdasági haszonnal kecsegtet, akár az orvhorgászatuk is. Ez azt eredményezi, hogy több faj állományszáma, olyan mértékben lecsökkent, hogy a kihalás fenyegeti őket. A legnagyobb tokpopuláció a Kaszpi-tenger lakója.

A 2001-es fogási adatok és becslések szerint a világállomány a 20. században legalább 70%-kal csökkent és 13 tokfaj veszélyeztetett, kettő pedig már a kihalás szélén áll.
Rendszertani besorolása: a szibériai tok vagy lénai tok (Acipenser baerii) a sugaras úszójú csontos halak porcos ganoid csoportján belül a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.
Ide sorolnak több mint húsz fajt, köztük a szélesebb körben ismert kecsegét és vizát is. Gyakran találkozhatunk a család említésekor a két legnagyobb nem, az Acipenser és a Huso szerinti elnevezéssel is.

 – > Töltse le nyomtatóbarát tájékoztatónkat


További ajánlott oldalak:
koi galéria – aranyhalkoi pontycompó
körülnézek a termékek között 

Érdeklődjön telefonon haltápokkal kapcsolatban:
(20) 80 20 100 vagy kérje visszahívásunkat!