Mérgek és egyéb szennyeződések
a tóban és a tó körül

Klór

Mérése: a klór (Cl), melyet ppm-ben mérünk, gáznemű anyag, melyet a csapvízhez adagolnak a káros baktériumok elpusztítása érdekében. A városi csapvíz általában 0.5- 3.0 ppm klórt tartalmaz, de magasabb értékek is előfordulhatnak. Saját fúrt kutakból feltöltött tavak esetén a klór jelenléte valószínűtlen. Többféle tesztkészlet kapható, a javasolt érzékenységi tartomány 0-4 ppm. Egy átlagos tónál nincs szükség klórtesztre. Az egyetlen elfogadható érték a 0 ppm.

Hatása: a klór alacsony koncentrációban (kevesebb, mint 0.5 ppm) is gyorsan öl. Az egészen kis mennyiség is megégeti a kopoltyúfedelek szélét, hosszú távú problémákat okozva. Végzetes hatással van a biokonverterben élő baktériumokra is.
Szabályozása: nyitott edényben tárolva a vizet, naponta körülbelül a benne lévő klór 1/ 4-e pároIog el. Ha klórozott csapvizet használunk a tó feltöltéséhez és vizének pótlásához, egy hétig nyitott hordóban tároljuk, mielőtt a tóba engedjük, vagy kezeljük a csapvizet a kereskedelemben erre a célra kapható termékek valamelyikével. Vigyázzunk, hogy soha ne tisztítsuk ki a biokonverter szűrőanyagát klóros csapvízzel, hacsak nem a sterilizálás a célunk. Használjunk erre tóvizet.

Kloramin

A kloramin klór és ammónia vegyülete, amely szintén előfordulhat csapvízben. Keletkezhet úgy is, hogy ammóniát tartalmazó tóhoz klóros csapvizet adunk. Alacsony koncentrációban nehezen mérhető. Az elfogadható mennyiség 0. Hatása hasonló a klóréhoz, ráadásul sokkal lassabban ürül ki a vízből, mint a klór.

Szennyeződések

Szennyeződés alatt minden olyan anyagot értünk, ami a tóba kerül, de nem oda való. A szennyezőanyagok vagy károsak a halakra, vagy nem, lehetnek láthatóak vagy láthatatlanok, lebeghetnek a felszínen, lesüllyedhetnek a fenékre vagy feloldódhatnak a vízben. Jöhetnek a tavon kívülről (pl. termőföld bemosódás, eső, rovarirtó) vagy a tóból (pl. olajszivárgás a tószivattyúból, mérgező anyag kioldódása a nem megfelelő fóliából). Egyes szennyezőanyagok (levelek, virágpor, elhullott állatok) könnyen felismerhetők és eltávolíthatók. Egy részük ideiglenesen megnöveli a biokonverter terhelését, de az kis mennyiségben megbirkózik velük (pl. madárürülék). A legnehezebben azonosíthatók és legkárosabbak a vízben oldódó szennyeződések, amelyek gyakran a talaj bemosódásával vagy az eső által a tó fölé lógó növényzetről lemosva jutnak a tóba. Ezért fontos, hogy tavunkat emelt peremmel építsük. Bejutásuk megelőzésén kívül egyedül vízcserével csökkenthető mennyiségük.

Mérgező növények

Gyakran elkerülik a tótulajdonosok figyelmét a tó köré ültetett növények veszélyei. Egyes növények magját a halak lenyelhetik és fennakadhat emésztőrendszerükben. Más növények mérgező részeket tartalmaznak. (pl.: amarillisz, békabogyó, datura, padlizsán, nőszirom, jázmin, nárcisz, burgonya, tulipán). Ügyeljünk rá, hogy a tó köré ültetett növényeket azonosítsuk és a mérgező példányokat távolítsuk el, vagy akadályozzuk meg, hogy mérgező részeik a tóba juthassanak.

A halak ürülékét és az egyéb szerves hulladékot baktériumok és gombák konvertálják ammóniavegyületekké. Ezek veszélyesek lehetnek a halakra, de egy egészségesen működő, Nitrosomonas baktériumokkal benépesült biokonverter képes az ammóniavegyületeket nitritvegyületekké alakítani. Sajnos, a nitritvegyületek nem kevésbé mérgezőek a halak számára. Ismét a biokonverterre hárul a szerep, hogy Nitrobacter baktériumok révén a nitriteket nitrátokká alakítsa. A nitrátok gyakorlatilag ártalmatlanok a halakra, viszont felhasználhatók a növények és algák számára. Ahogy a növények és algák nőnek, és a halak megeszik őket, a ciklus elölről kezdődik. A Nitrosomonast és a Nitrobactert aerob baktériumoknak nevezzük, mivel az átalakításhoz oxigénre van szükségük.

További ajánlott oldalak:
szaktanácsadás – hogyan vásároljunk – szállítás

Figyelmünket minden érdeklődőnkre kiterjesztjük!

Keressen minket telefonon (20) 80 20 100 vagy
kérje visszahívásunkat!