A cikk felett látható fotógalériában a Koi Mánia partner kertek sorozat keretében Molnár Mónika Gárdonyban található kerti tavának és csodálatos Koi pontyainak fényképeit mutatjuk be. Nagyon köszönjük neki a képeket és, hogy elmesélte nekünk kerti tava bővítésének történetét. Történetükből megismerjük tavuk lakóit, akiket egyedileg becsülnek és még nevet is adtak pikkelyes barátaiknak. 🙂
A kerti tónál csak ülök és merengek….
Ismét októbert írunk. Lassacskán aludni térnek kis tavam lakói, pedig az idén még be sem fejeztük a helyük szépítését. Ha tehetném…, visszatekerném az időt augusztus végére és egy kicsit megállítanám ott. De: nem tehetem. 🙂 Csak ülök és csodálom kis tavam lakóit, ahogy eltűnnek szemeim elől a vízisaláták tengerében, majd némi eleség reményében időről-időre visszajönnek hozzám, hogy jó mélyen a szemembe nézzenek. –> vízinövények
Csak ülök, és merengek azon, hogy mennyi ideje terveztük, a kis tavunk helyett egy nagyobbat csinálni, mert bizony a 3 m³-es tavat már rég kinőtték a koik. Mennyi minden kellett ahhoz, hogy megkapják azt, amit megérdemelnek. Gyermekkorom guppis-xifós akváriumától kezdődően a több száz literes vitorlásos, majd malawi sügeres akváriumán át, 30 év kellett ahhoz, hogy idáig jutottam/jutottunk, hogy itt ülhetek a tó szélén, és csodálom ezeket a végtelen türelemmel megáldott, minden agressziótól mentes, kedves és szép teremtményeket. –> halak, koik
Merengek azon, hogy micsoda szerencsés vagyok, amiért párom is – hasonlóan hozzám – gyermekkora óta megérintette a vízi világ, igyekezett minél nagyobb tudást szerezni az akvarisztikán belül. Így nem volt kérdés, hogy kis kertünkben lesz-e kerti tavunk. Annak ellenére sem, hogy szomszédunkban itt a Velencei-tó. 🙂
3 m³-es kerti tóval kezdtünk, kezdetleges szűréssel, pár aranyhallal, és pár magyar Koival.
Rövid idő alatt rá kellett jönnünk, hogy a szapora aranyhalak miatt gyorsan zsúfolttá válik kis tavunk. Mérlegeltünk, és úgy döntöttünk, hogy az aranyhalaknak menniük kell, csak a Koik maradhattak. Aztán ahogy telt az idő és nőttek, apránként újabb beruházások keretében kaptak új szűrőt, új szivattyút. Persze már ekkor figyelembe vettük, hogy minden technikai berendezés felül legyen kalibrálva az esetleges tónagyobbítás miatt.
Halaink a tiszta vizet, a prémium eleséget, a napi gondoskodást gyors növekedéssel hálálták meg, így időről-időre elköszöntünk egy-kettő számunkra kevésbé tetsző egyedtől, megelőzve a tó “túlterhelését”. Persze minden évben elcsábulunk kis Koik láttán, így folyamatos a halak utánpótlása. Mára már ott tartunk, hogy csak kettő magyar Koink van (akikhez lelkileg nagyon kötődünk), a többi mind import szépség. Tudtuk, hogy az idei évben nem halogathatjuk már tovább az új tó projektét. Nekiálltunk tervezni és a kis kertünkben kijelölni annak a helyét. Megvásároltuk még a tél folyamán az utolsó nagyobb költséggel bíró tételt: a tófóliát.
Sajnos a helyi adottságok miatt a munka elkezdésével várnunk kellett augusztusig, mikor is kiásásra került a tómeder, ami immáron 8-9 m³ víz befogadását teszi lehetővé. Miután a halak átkerültek a végső helyükre, akkor már tudtuk, hogy nem volt hiábavaló a rengeteg apró probléma és nagyobb kihívások elleni küzdelmünk!
MEGÉRTE! 🙂 Igaz, a nyári forróság és a korán jött hideg nem hagyta, hogy a tó körüli munkákat befejezzük, de már így is tudunk csak ülni, és csodálni. Jövőre is maradtak megoldandó feladatok, de az már csak hab lesz a tortán. (Nem hal a tortán! 🙂 )
És még mindig csak ülök, és merengek azon, hogy micsoda szerencse az is, hogy rátaláltunk Ildire a Koi Mánia háziasszonyára, amiért állandó jókedvvel, magas szaktudással, és még nagyobb segítő készségével áll mindig mellettünk, idestova: 5-6 éve. Bármilyen nyűgünk, aggodalmunk volt az évek alatt, időt és energiát nem sajnálva segített, sokszor önzetlenül! Nélküle nem tartanánk itt, nem ücsöröghetnék bálna testű Ezikém társaságában. Köszönjük Ildi!
Végezetül fogadjanak szeretettel pár képet a régi és az immáron “elkészült” tavunkról, és a benne élő “gyerekeinkről.”
Molnár Mónika
Gárdony- 2017. október