A víz a tó lelkének a tükre.
Ha zavarosnak tapasztaljuk vegyük át részletesen az alábbiakat és cselekedjünk!
A részleges vízcsere csökkenti a vízben oldott anyagok koncentrációját, de teljesen nem tünteti el őket. A tó teljes leeresztését és újratöltését csak végszükség esetén alkalmazzuk. Az algáktól zöld víz problémáját például a teljes vízcsere csak rosszabbá teszi. Ha valaminek a koncentrációját csökkenteni akarjuk, a legkíméletesebb mód gyakran, kis mennyiségű víz cseréje. Ne feledjük, hogy a vízcsere a káros anyagok mellett a hasznosakat is ugyanolyan arányban csökkenti. Vízcserének nevezzük, amikor a tóból valamennyi vizet leeresztünk, majd friss vízzel feltöltjük. Nem jó módszer a tóra történő „rátöltés”, amikor is a fölösleges vizet hagyjuk elfolyni. A vízben oldott anyagok koncentrációja szempontjából nem számít vízcserének az elpárolgott víz pótlása.
Szeretnénk a só mennyiségét felére csökkenteni. Az alábbi módszerek nagyjából ugyanazt az eredményt adják:
a. 10%-os vízcsere hét alkalommal.
b. Egy 25%-os és négy 10%-os vízcsere.
c. Két 25%-os, majd egy 10%-os vízcsere.
d. Egy 50%-os vízcsere.
A feladat sürgősségétől függően, a legjobb megoldás mindig a leghosszabb idő alatt, legtöbb alkalmat magában foglaló vízcsere-sorozat. Az egyetlen dolog, amit nem lehet egyszerűen vízcserével megváltoztatni, a víz pH-ja. Ennek változása ugyanis függ a tóvíz pH-jától és alkalitásától valamint az újratöltéshez használt víz ugyanezen jellemzőitől. Ha a tó vizéhez magasabb pH-jú vizet adunk, az fel fogja emelni a tó pH-ját, de nehéz megjósolni, hogy mennyivel. A tó vizének heti-kétheti 5-10%-os cseréje mindenkinek ajánlott, mivel sokféle olyan anyag gyülemlik fel a vízben, melynek eltávolítására ez az egyetlen mód. Az 5% kisebb tavakra (2000 liter alatt), a 10% a 20.000 liter fölöttiekre vonatkozik. Csapvíznél ne felejtsük el a klór eltávolítását. Ügyeljünk rá, hogy ne felejtsük ott a feltöltés alatt álló tavat, nehogy kisebb árvíz fogadjon bennünket.
Rendkívül fontos, hogy minél pontosabban tisztában legyünk a tavunkban (plusz a szűrőkben, konverterekben) lévő víz mennyiségével. A kémiai szerek nem megfelelő adagolása katasztrofális következményekkel járhat. Soha ne becsüljük a mennyiségeket, mérjük ki pontosan az adagot. Ne keverjük össze a víz minőségét a víz tisztaságával. A kristálytiszta víz tartalmazhat olyan összetevőket, melyek halálos mérgek a halak számára (pl. klór). A zöld víz – melyet a túlzott alganövekedés okoz – károssága a halakra nem bizonyított, bár a tó tulajdonosa biztos, hogy nem örül neki. A víz tisztaságából tehát a víz minőségére nem, maximum a mechanikai szűrőrendszer hatékonyságára lehet következtetni.
1. pH
2. Ammónia
3. Nitrit
4. Hőmérő
Jó ha van:
5. Alkalitás (vagy karbonátkeménység)
6. Sótartalom
7. Nitrát
8. Vízben oldott oxigén
Nem szükséges:
9. Klór
10. Vízkeménység
A hőmérő minden tó fontos tartozéka. Célszerű könnyen leolvasható helyen lebegtetni. Ügyeljünk rá, hogy a hőmérő nagyobb legyen, mint amit halaink le tudnak nyelni.
Ideális vízhőmérséklet: 20–25 °C
Elfogadható vízhőmérséklet: 2–30 °C
A tó hőmérséklete késéssel ugyan, de követi a környezetéét. A tűző napsütésnek kitett tó nagyobb hőmérsékleti változásokon megy át 24 óra alatt, mint az árnyékolt. A tiszta éjszakai
égbolt jelentős mennyiségű hőt vonhat el egy kis tótól és akár a levegő hőmérséklete alá is csökkentheti annak hőmérsékletét.
A biológiai és kémiai események általában gyorsabban történnek magasabb hőmérsékletű, illetve kisebb méretű tavakban. Minden 5 °C hőmérséklet emelkedés megduplázza a biológiai aktivitást. Az ammónia mérgező hatása erősödik, a vízben oldható oxigén mennyisége csökken a hőmérséklet emelkedésével. Bár vannak rá példák, hogy koik túléltek 37 °C-os vizet, a 24 fokra szoktatott halak halálozási rátája jelentősen megnő 29 °C felett. 26°C felett extra levegőztetésre van szükség. 12 °C alatt a koik antitest-termelése leáll és 7 °C alatt a hibernációhoz hasonló állapotba kerülnek. A biokonverter baktériumainak szaporodása 5 °C alatt szűnik meg.
Egyes tótulajdonosok életét talán legjobban megkeserítő dolog, amit a köznyelv vízvirágzásnak vagy algavirágzásnak nevez. Van akinél állandóan fennáll, van akinél csak tavasszal fordul elő és egy szűk réteg még soha nem találkozott vele. Állítólag a halakat nem zavarja a dolog, de ezt nehéz eldönteni, mivel nem látjuk őket. Számos cikkben találhatók különféle magyarázatok és a kereskedelemben is sokféle kémiai „varázsszer” és mechanikus eszköz kapható a zöld víz kitisztítására.
A zöld vizet a vízben lebegő phytoplanktonok okozzák. Ezek a mikroszkopikus élőlények (átlagos méretük 15 mikron, 0.0015 cm) az algák családjához tartoznak. Minden tóvízben
található belőlük valamennyi, a kristálytisztának tűnő vízben egyszerűen csak kevesebb van.
Az alábbi állítások némileg vitathatónak tűnhetnek, de sokévi kísérletezés eredményei. Végkövetkeztetésünk szerint a biokonverterben aerob baktériumok egy harmadik csoportja is él, mely elfogyasztja az elpusztult algákat, kibocsátva közben egy enzimet, ami valószínűleg az emésztéshez szükséges. Az enzim fölöslege a vízzel együtt visszakerül a tóba, ahol további algamennyiséget pusztít el.
Az enzim több algafaj ellen is hatékonynak tűnik. Legkevésbé a nem állandóan víz alatt lévő, illetve a magas átfolyási rátával rendelkező részeken hatékony. Ennek a valószínű oka, hogy az algáknak bizonyos ideig érintkezniük kell vele, hogy hathasson. Az elemzések megmagyarázni látszanak, hogy a természetes tavak és óceánok kutatása során keletkezett tudományos eredmények miért nem működnek a viszonylag zárt rendszernek számító kerti tavak esetében.
Hiedelem: az algavirágzás a vízben található különféle tápanyagok (nitrátok, foszfátok) mennyiségével korrelál.
Tények: nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy lenne összefüggés. Ellenkezőleg, az átlagos tóban a tápanyagszint általában olyan magas, hogy az az érthetetlen, hogy miért nincs állandó algavirágzás. A laborelemzések állandóan magas tápanyag koncentrációt mutatnak, amely egy erős algavirágzás után még emelkedik is.
Hiedelem: a tó árnyékolása megakadályozza az algavirágzást.
Tények: az algáknak valóban szükségük van fényre a növekedéshez és szaporodáshoz, de minimális mennyiségű fény elegendő. A kísérletekben a napfény 90%-os csökkentése esetén is jelentős alganövekedés volt tapasztalható. Számos olyan tóra van példa, melyek erősen árnyékoltak és mégis zöldek, és az ellenkezőjére is. Sikeresen akadályozta az alganövekedést a víz átlátszatlan műanyaggal történő letakarása, de ez nyilvánvalóan nem alkalmas hosszú távú megoldásnak. A tó árnyékolása ettől függetlenül javasolt a hőmérséklet jobb szabályozása érdekében.
Mi akkor a megoldás? Úgy tűnik, a megfelelően méretezett biokonverter és a helyesen beállított átfolyási arány. A konverternek elég nagynak kell lennie, hogy ezt a harmadik baktériumcsoportot – melynek lényegesen több helyre van szüksége, mint a másik kettőnek – eltartsa.
1. a tó vizét naponta többször (a legjobb óránként) át kell forgatnunk a konverteren.
2. a szűrő keresztmetszetének minden 0.1 négyzetméterére óránként 570 liter (150 gallon) víz jusson. Például egy 5700 literes tónál óránként 5700 liter vizet kell a szivattyúnak átfolyatni a szűrőn és a bioszűrő keresztmetszete 1 négyzetméter kell, hogy legyen. A szűrőanyag vastagsága annak fajtájától függ.
A nyomás alatt lévő szűrőkben általában nincs elég hely e harmadik baktériumkolónia számára. Ezért ezeknél a tavaknál szinte mindig szükséges az UV szűrő használata. A jól méretezett UV szűrő igen hatékony, de csak a lebegő algáknál. Arra is mutatnak jelek, hogy az UV sugárzás megszünteti, vagy legalábbis lecsökkenti az algaölő baktériumok enzimtermelését.
Működtetése egyszerű és biztonságos
További ajánlott oldalak:
szaktanácsadás – hogyan vásároljunk – szállítás
Figyelmünket minden érdeklődőnkre kiterjesztjük!
Keressen minket telefonon (20) 80 20 100 vagy
kérje visszahívásunkat!
Nyomás alatti szűrő szett Oase FiltoClear Set 16000 
Tószűrő, nyomás alatti Ubbink Bio Pressure 10000Plus (szűrő+UVC+szivattyú) 
